Gondolatok a fórumról

A mostani bejegyzésnek igazából nincs túl sok köze a garnélákhoz, csak szeretném leírni a gondolataimat és kíváncsian várom a visszajelzéseiteket, véleményeket róla.

“A bulletin board az internet elterjedését megelőző korszak legnépszerűbb elektronikus adatcsere rendszere volt, amelyben egy adott téma iránt érdeklődő felhasználók cserélhettek üzeneteket és állományokat egymással. Képernyőn való megjelenítése kizárólag szöveges jellegű volt, elérésére közvetlenül a kiszolgálóra történő telefonos betárcsázás útján nyílt lehetőség.

Manapság a “bulletin board” kifejezést a magyar nyelvben “fórum” névvel illetett, általában webes alapú üzenetcserét lehetővé tevő rendszerek megnevezésére használják az angol nyelvterületeken.” – Wikipedia

2010 nyarán úgy gondoltam, hogy itt az ideje kicsit jobban összekovácsolni a garnélás társadalmat itthon is, ezért csináltam egy fórumot, ahol úgy gondoltam, hogy össze lehet “gyűlni” és meg lehet vitatni a legkülönfélébb kérdéseket. Ennek immár lassan 1,5 éve. A fórumon azóta több, mint 300 regisztrált tag van és több mint 8000 hozzászólás, közel 800 különböző témában. Ezek a számok szépen hangzanak, azonban eléggé úgy érzem, hogy mintha hasztalan lenne a fórum…

Az utóbbi időben több helyről is érkezett olyan észrevétel, hogy sajnos egyesek nem teljesen korrekt módon használják a fórumot, sajnos ez elkerülhetetlen, mindig lesznek ilyenek… Lehet, hogy a fórumot fel lehetne dobni az adás-vétel bevezetésével, de ezt számtalanszor elmondtam, hogy nem fogom engedni, nem akarom, hogy ez legyen a cél. Szeretném ha az információáramlás, a tapasztalatok, sikerek, örömök esetleg csalódások megosztásának a színtere lenne az az oldal, ahol bárki nyugodtan leírhatja azt, hogy milyen élményei, kérdései, tapasztalatai vannak a garnélákkal kapcsolatban.

Nem hiszem, hogy mindössze annyi garnélatartó van, akik aktívan jelen vannak a fórumon… Merem azt remélni, hogy szép lassan itthon is elindul valami fejlődés a garnélatartás világában.

Princess bee

Az első képek erről a számomra nagyon érdekes garnéláról 2009-ben jelentek meg: egy vietnámi akvarista feltett egy akvarisztikai fórumra néhány képet az egyik gyűjtőútjáról, amely során rátaláltak ezekre a kis fekete-fehér garnélákra egy eldugott lelőhelyen.

Gyűjtőúton készült kép

Természetesen azonnal hatalmas érdeklődést keltett ez az új faj, német kereskedők, importőrök nagyon hamar lecsaptak rá, és már 2009 végén, 2010 elején nagyobb mennyiségben is elkezdték importálni őket Európába, aminek meg is lett az eredménye, mert az élőhelyükön jelentősen megfogyatkozott a garnélák száma. Sajnos náluk is, mint ahogy nagyon sok vadon fogott garnéla esetében, a kifogott példányok beakvarizálása nem volt igazán sikeres, nagyon kis százalékuk élte túl az első 1-2 hónapot.

A garnélák eredeti élőhelye Vietnámban található, kicsi, homokos tavakban, ahol viszonylag sok kő és faág nyújt nekik megfelelő búvóhelyet, a jellemzően savas (PH 6), lágy és nem túl meleg (19-25C) vízben.

Ezek a garnélák sincsenek pontosan tudományosan leírva, jelenleg a Paracaridina sp. nevet viselik. Jellemző rájuk, hogy nem nőnek túl nagyra, valamivel kisebbek, mint általában a Caridina/Neocaridina fajok. Viszonylag egységes fekete-fehér színűek, bár a világhálóra kerültek fel piros és kékes változatokról is képek. A nevüket nagyon találóan a fejükön lévő fehér kis foltról kapták, amely egy koronára emlékeztet. Ez a garnéla is specializált típusú szaporodást követ, tehát nincs szükségük sós vízre.

Jellemző rájuk, hogy elég félénkek, szinte egész nap a növényzetben rejtőzködnek, emiatt célszerű az akváriumban minél több növényt és egyéb búvóhelyet biztosítani számukra. Társítani nem érdemes őket sem más fajjal, sem halakkal. A halak jelenléte minden bizonnyal csak stressszelné a Princess-eket, garnélákkal pedig amiatt nem célszerű őket együtt tartani, mivel a Neocaridinák a szaporodásuk üteme miatt hamar kiszorítanák őket az akváriumból, az pedig még nem teljesen tisztázott, hogy a Caridina vagy a többi Paracaridina fajjal össze tudnak-e ívni.

Én 2010 őszén kaptam egy csapat F1 Princess-t egy német tenyésztőtől, akinek az elsők közt sikerült akváriumban szaporítani őket. A garnélákkal nem volt semmi gond, 2011 januárjában meg is láttam az első petés nőstényt az akváriumban, majd néhány apróságot is sikerült felfdeznem, de sajnos a tavaszi/nyári időszakot nem vészelte át a csapat, szép lassan elfogytak, minden bizonnyal a “nemtörődésemnek“ köszönhetően.

Ezeket a garnélákat kezdő garnélatartóknak semmiképp sem ajánlom, mindenképp csak olyanok vágjanak bele, akiknek már bőven vannak tapasztalataik a garnélákkal kapcsolatban. Amit pedig szeretnék még kihangsúlyozni, hogy amennyiben lehet tartózkodjunk a vadon fogott garnélák vásárlásától és törekedjünk arra, hogy tenyésztett állatokat vásároljunk, kímélve a természetet, és az eredeti populációt!

Videó az élőhelyükről: katt

2011 – saját visszatekintésem

Az előző bejegyzésben röviden összefoglaltam, hogy mi történt a garnélás világban a 2011-es év során, így az év utolsó napján pedig szeretném néhány sorban leírni, hogy nálam mi történt az elmúlt évben.

Az év első fele egy kicsit mostohán alakult, ami a garnélákat illeti. Sajnos úgy alakult, hogy elég sok elfoglaltság szakadt a nyakamba, aminek az lett az eredménye, hogy eléggé elhanyagoltam az akváriumokat, a garnélákra nem jutott elég időm, a vízcserék elmaradoztak stb… Ez persze meg is látszott rajtuk, nem igazán úgy szaporodtak, mint ahogy korábban.

A nyár során eldőlt, hogy nem fogok már huzamosabb ideig a régi lakásomban lakni, tehát szép lassan elkezdődött a költözködés is, ami azt jelentette, hogy a garnéláknak is költözniük kellett. Sajnos nem jött az összes akvárium velem együtt, csak a fele, így már a nyár folyamán elkezdtük berendezni a 16db akváriumot.

Augusztus második felében végre sikerült beütemezni egy nyaralást is, aminek a helyszíne a gyönyörű Thaiföld volt. A garnélatartás szempontjából azért messze nincs olyan szinten, mint Taiwan, vagy Japán, azonban így is lehetőségem nyílt egy kicsit betekinteni ebbe a világba. Többek közt itt láttam életemben először pure red line garnélákat! Az utazás mintegy emlékeként hoztam magammal haza egy csapat gyönyörű Rili garnélát, akik azóta is nagyon jól vannak, meg is leptek számos aprósággal.

Az utazásból hazaérve befejeztem a költözködést is teljesen, és sikerült összerakni illetve beindítani az összes akváriumot, már csak a garnélák költöztetése volt hátra.

Október során tettünk egy utazást Németországba, ahol meglátogattam néhány garnéla tenyésztő ismerősömet. Itt is sikerült számos gyönyörű garnélát megcsodálni (pl pinto) és egy nagy csapat érdekességet hozni is magammal – taiwan bee, royal blue tiger, …

Az utolsó nagyobb utazásunk az év során egy novemberi párizsi kirándulás volt, amit szintén sikerült összekötni egy garnélás ismerős meglátogatásával, ahonnan ugyancsak kaptam egy csapat különlegességet, a white bee garnélákat.

Ami pedig jelenleg az állományt illeti – szép lassan elkezdtek petésedni a garnélák, már az ősszel megszülettek az első kicsik is, illetve folyamatosan születnek most is a kicsik, pl a karácsonyi családlátogatások után arra jöttünk haza, hogy megszülettek az első taiwan bee apróságok, reggel egy nagyon gyors szemle alapján 1 red bolt, 2 panda és 2 king kong apróságot sikerült megfigyelnem, akik most 2-3 naposak lehetnek.

Remélem a továbbiakban is folytatódik ez trend és ilyen szépen fog gyarapodni az állomány! Ha minden jól megy tavasszal-nyáron sikerül berendeznem még egy állványt, és ha minden igaz ismét lesz 32 akváriumnak hely, és kicsit bővíthetem a jelenlegi állományt.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok és sok örömöt az elkövetkezendő év során!

2011 – visszatekintő a garnélás világba

Azt hiszem lassan bátran ki lehet jelenti, hogy a 2011-es év is véget ért, így ennek kapcsán szeretném egy kicsit összefoglalni, hogy mi is történt ez alatt az egy év alatt, mintegy kis visszatekintés gyanánt.

Ami a “Nagyvilágot illeti”, nem telt eseménytelenül az elmúlt 12 hónap. Mint ahogy az várható volt, ez az év gyakorlatilag a taiwan bee garnélák előretöréséről, egyre szélesebb körű elterjedéséről szólt. 1-2 taiwani különlegesség ugyan még várat magára, remélem hamarosan róluk is hallani fogunk, azonban olyan különlegességekkel lehetett találkozni, mint a blue panda, a panda mosura, a zöld taiwan bee garnélák, pinto garnélák, illetve az egyre mélyebb színű blue boltok.

Zöld taiwan bee

Pure red line

Pure black line

Blue bolt

Pinto

Panda Mosura

Blue panda VS normal panda

Ami a hagyományos crs-eket illeti, nekik a népszerűségük továbbra is töretlen: itt egyértelműen a pure red line (és a pure black line) garnélák uralkodnak. Úgy tűnik, hogy szép lassan ők is egyre inkább elérhető válnak a “halandók” számára is.

A tigris garnélák világában nem történtek hatalmas újítások, mint ahogy a sulawesi garnélák esetében sem. Ezzel szemben végre történt egy kis mozgolódás a Neocaridina-knál: a rili garnéla jelenleg már nem számít eget rengető ritkaságnak, mint ahogy az orange sakura sem. Jelenleg talán a blue rili a legnagyobb újdonság, bár egyes pletykák szerint érdemes figyelő tekintetünket rajta tartani a Neocaridina vonalon, mert hamarosan nagy meglepetésekkel lehet találkozni – remélem tényleg így is lesz!

Orange sakura

Blue rili

Mindezeken túl érdemes megjegyezni, hogy a 2011-es év során világszerte egyre több rendezvény, kiállítás és verseny került megrendezésre, amelyeknek a középpontjában a garnélák álltak. Ázsiában ez nem számít kifejezetten újdonságnak, de olyan európai országok is csatlakoztak a “sorhoz”, mint Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Lengyelország.

Úgy látszik, hogy a garnélák népszerűsége töretlen maradt az év során, sőt egyre rohamosabb fejlődésnek indult Európában is, nagyon remélem, hogy ez a trend a továbbiakban is folytatódik és egyre különlegesebb és érdekesebb garnélákkal fogunk találkozni a későbbiekben is, illetve ami talán ennél sokkal fontosabb, hogy egyre többen fognak megismerkedni szerte a világon ezekkel a csodálatos kis élőlényekkel.

P.S.: A postban szereplő fényképek NEM saját képek!

Egy kis genetika III

A genetikai ismereteinket bővítő sorozat újabb érdekes részét olvashatjátok, ezúttal is Henn László tollából!

Amit a rákok genetikájáról tudni lehet

A rákok, garnélák a Crustacea (rákok) altörzsébe tartoznak. Ez egy nagyon nagy rendszertani kategória, kb. 50.000 eddig leírt faj tartozik ide. Érzékeltetésül csak annyit, hogy a gerincesek (halak, kétéltűek, hüllők madarak, emlősök tokkal-vonóval) törzsében is körülbelül ennyi faj van. A rákok képviselői már nagyon régóta (több, mint 500 millió éve), az egyik legősibb állatcsoportként képviseltetik magukat a Földön. Kinézetüket, életmódjukat tekintve igen változatosak. A rákok változatosságáról, rendszertanáról talán később fogok írni.
Kicsit utánajártam mit lehet tudni a rákok genetikájáról. Valójában nem sokat.
Genetikai modellként két fajt vizsgáltak részletesen, az első az atlanti tőrfarkú rák (Limulus polypfemus, angolul: horseshoe crab). Ez az egyik legősibb ma élő állatfaj, 450 millió éves fosszíliáit is megtalálták. Az evolúcióbiológusok számára igazi kincsesbánya, mivel szervek, szervrendszerek, életfolyamatok ősi változatait jelenítik meg. Viszonylag sokat vizsgálták immunrendszerét, szemének anatómiáját, fejlődését, keringési rendszerét, stb. A helyzet azonban az, hogy a tőrfarkú rák valójában nem is rák. Rendszertanilag nem a rákok, hanem csáprágósok (Chelicerata) altörzsében helyezkedik el, ott ahol a pókok, skorpiók, atkák, kullancsok!

Atlanti tőrfarkú rák

A másik viszonylag többet vizsgált faj, a mindenki számára jól ismert vízibolha (Daphnia magna). Ennek nagy előnye, hogy a rákokhoz képest kicsi a genommérete (kevés DNS-e van), de szapora, könnyen tenyészthető. Igen sok parazitája van (barkériumok, gombák, férgek, stb.) és genetikai szempontból ez teszi igazán izgalmassá! Az evolúció során a vízibolhák génállományában előnyös hatású mutációk jelentek meg, melyek a paraziták elleni védekezésben hasznosnak bizonyultak, ezért szelekció révén elterjedtek. Igen ám, de a vízibolhákra szakosodott parazita sem hagyta annyiban a dolgot, ő egy önmaga számára előnyös mutációval nem hagyta magát lerázni, alkalmazkodott az „új” vízibolhához. Mire a vízibolha újabb előnyös mutációval próbálta kicselezni a parazitát, aki ismét nem hagyta magát… Ezt a jelenséget a gazdaszervezet (itt a vizibolha) és a parazita koevolúciójának nevezzük, azaz együtt-fejlődésének. Az ilyen változások mindkét faj örökítőanyagban visszakereshetők.

Daphnia magna

Ezeken a modelleken kívül a rákok genetikájának igazándiból nincsen kidolgozott területe. Néhány populációgenetikai közlemény arról számol, hogy bizonyos genetikai bélyegek miként terjednek a populációk között, vagy hogyan tűnnek el ilyen-olyan környezeti hatásra. Illetve néhány rokonsági kapcsolatot tisztáztak az örökítőanyag hasonlóságai alapján.

Az, hogy a rákok a genetikusok érdeklődésén kívül esik nem véletlen. Ennek oka az, hogy a rákfajok többsége igen nagy genommérettel rendelkezik (genetikai kódjuk nagyon hooszú), és evolúciós viszonylatban távol van a gyakorlati szempontból hasznosnak mondható genomoktól (ember, háziállatok, kártevők genomjai). Tetszik, nem tetszik a rákgenomokat nem éri meg megszekvenálni (=DNS-ük bázissorendjét megfejteni). Létezik egy genomméret adatbázis, ahol 278 , a rákok altörzsébe tartozó faj genomméretét írják le (http://www.genomesize.com). Itt a genomméretet pikogramban (C-érték) adják meg, de ez ne zavarjon meg senkit. 1 pg DNS nagyjából egy milliárd bázispárnak (pontosan 978 millió) felel meg. Ezt így is szokták jelölni: 1000 Mb (Megabázis), vagy 1Gb (Gigabázis).
Összehasonlításul az ember C-értéke 3,5 pg, ami azt jeleni, hogy örökítőanyaga kb. 3,5 milliárd bázispárból áll (3,5Gb vagy 3500 Mb). Itt érdekességként megemlíteném, hogy ennek megszekvenálása 13 évig tartott, 437 millió USD-ba került, és két Nobel-díjat adtak érte. Igaz, azóta a technika nagyon sokat fejlődött, a bázissorrend meghatározás nagyságrendekkel olcsóbb és gyorsabb lett. Az alábbi összehasonító táblázatban néhány faj, állatcsoport , köztük néhány rák genomméretét tüntetem fel.

A legnagyobb genommérettel rendelkező rákféle (Ampelisca macrocephal) és egyben gerinctelen állat, örökítőanyaga közel húszszor akkora (64,6 pg), mint az emberé. (wikipedia.org)

Korábban, azt gondolták, hogy az élőlények evolúciós fejletsége arányos genomméretükkel. Láthatjuk azonban, hogy ez nincs így. Az egyik legősibb állat, a tőrfarkú rák, közel akkora genommal bír mint az ember. Ezt a jelenséget C-érték paradoxonnak nevezték el. A gének számára viszont általában igaz, hogy a fejlettebb élőlényeknek több (funkcionáló) génjük van, mint a fejletleneknek.
Mégis akkor miért van a rákoknak olyan nagy DNS-ük, ha az állatok evolúciójának alacsonyabb szintjét képviselik? Hát azért, mert DNS-ük nagyrészét ún. szemét (funkció nélküli) DNS teszi ki. A fehérjét kódoló gének száma valószínűleg igen alacsony.
Mire jó ez a sok szemét-DNS?
A szemét-DNS nagyon sok eredeti funkciójukat elvesztett ún. álgént (pszeudogént) tartalmaz. Ezek például a genom egyes részeinek (vagy egészének) rendellenes megsokszorozódásával jöhetnek létre. Az álgének nagyon jó alapanyagai az evolúciónak, hiszen mutációk által új funkcióval rendelkező gének alakulhatnak ki belőlük, anélkül hogy a mutáció működő gént rontana el.
Azonban a nagy genomméretnek kézenfekvő hátránya is van: mégpedig az, hogy a nagymennyiségű örökítő anyagot minden egyes sejtosztódáskor le kell másolni. A hatalmas genom, pedig hatalmas energia-befektetést jelent.

A lényeg: a rákok csoportjának általánosságban nagy a genomméretük. Ez nekik jó is,meg nem is. Nekünk viszont nem, mert keveset tudunk öröklődésükről.